…„Csapataink idén is harcban álltak a nagy sárkánnyal, melynek harcosait csak úgy öntötte magából a megsebzett Föld. Sajnos bolygónk egy szegletében ügyünk vesztésre áll. Egy bátor kutatócsapat nem félve a sárkányt vette a bátorságot, hogy felkeresse az irtóztató helyet és felmérje a károkat, valamint javaslatot tegyen azok enyhítésére.” …Most akkor miről is van szó?! Egy fűről, ami nem is egyszikű, mint minden „normális” fű, hanem kétszikű – két sziklevél, fő- és mellék erezet, sziromlevél stb. A túlélés mesteréről van szó – a parlagfűről…

A természet nem ismeri a propaganda hadjáratokat, egyszerűen túl akar élni. Itt a Földön ezt több mint négy milliárd éve sikeresen teszi, szüntelenül alkalmazkodva a változó környezethez. (egyébként kíváncsian várom az első híreket, hogyan történik mindez a Földön kívül, más bolygókon) E szüntelen alkalmazkodásban alakulnak ki az élet különböző formái, melyek megméretetnek, s maradnak felül, vagy merülnek alá. E kavalkádban történt egy szerencsétlen találkozás a parlagfű és az ember között. A parlagfűnek nagyon jók a kondíciói: sűrű gyökérzet,a kifejlett példányok (1,5 m) több tízezer magot teremnek a novemberi fagyokig. A magok kitartóak – akár húsz-harminc évig is képesek várni, ezért a megbolygatott földből elsőként bújnak ki. Mi meg csak prüszkölünk. A parlagfű ahol életteret nyer ott szaporodik és terjed, ha hagyjuk. Petőfi még nem írt róla. Igaz nem ismerjük természettudományos ismereteinek mélységét, de nem is írhatott volna róla az Alfölddel kapcsolatban, hiszen Magyarországon az 1920-as években jelent meg a parlagfű, akkor is még csak nyugaton.
Mi emberek néha belelkesülve hallgatunk a propagandára és harcolunk. Ütjük-vágjuk hol ésszel, hol ész nélkül, aztán alább hagy a lelkesedés és inkább megtekintjük mi is a „PSY – Gangnam style”-t 1.800.398.606-ként. A parlagfű meg szép csendben terjed. Ennek ékes bizonyítékára leltünk a 10.A-s biokémesekkel az Ifjúsági téren. A fertőzöttség mértékének felméréséről szól a mellékelt bemutató.

Tábori Levente