2015. január 16-án Nagyistók Tibor volt Természettudományos Önképző Körünk meghívottja. Tibor 1981 és 1985 között tanult a Batsányi János Gimnáziumban, majd tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen folyattta, ahol villamosmérnökként végzett. Egyetemistaként meghatározó volt számára a Schönherz Kollégium média műhelye, jelenleg az MTVA Új Média Irodájának vezető szerkesztője, egyszerűbben, az ő szavaival:  médiamunkás.

Nagyistók Tibor bevezetőként a videó-írásbeliségről, az egyre egyszerűbbé váló technológiáról, és a szinte mindenki számára elérhető, zsebben hordható videópennáról szólt. Bizonyítékképpen az első pár percben közösen leforgattuk, majd Magisto-val pillanatok alatt közzétehetővé vált videó itt elérhető.
Beszélt a hallgatóságnak a közösségi médiáról, a felgyorsult világ médiafogyasztóiról, a forma és tartalom közötti arányok elmozdulásáról. Aktuális, célcsoportos, autentikus, humoros, ezek jellemzik a  milliós vagy milliárdos nézettséget elérő youtube videókat. Ma az a valóság, hogy  sok múlik a "csomagolástechnikán": 85%-ban dönt a forma és csak 15%-ban a tartalom.  

Bíztatta a diákokat arra, hogy mindennapjaikban törekedjenek a forma és tartalom egyensúlyára, ezért tudatosan készüljenek arra, hogy megszerzett tudásukat képesek legyenek "eladni". Tanuljanak céljaik érdekében és legyenek kreatívak, együttműködőek.

Tekintsenek úgy batsányis éveikre és a gimnáziumra, mint egy olyan átjáróházban töltött időszakra, ahol  adott a feladat és a lehetőség arra, hogy megérkezve az általános iskolából megtalálják a saját továbbvezető útjukat. 

Lekrinszki Eszter 9.b osztályos tanuló írása a "médimunkás" és a diákok interakciója kapcsán született:

Nagyistók Tibor előadásának margójára

Nem gondoltam volna, hogy ilyen tapasztalatokkal fogok gazdagodni, mikor meghirdették Nagyistók Tibor előadását. Gondoltam, majd beszél az informatikáról, meg elmondja, hogyan kell videót vágni, vagy hogyan működik a súgógép. Őszintén: nem nagyon izgatott a dolog, sőt, még késtem is.
Aztán bemutatkozott, elmondta, hogy régen ő is a BJG padjait koptatta. Egyre szimpatikusabbá vált a közvetlen stílusa és a jó humora miatt.

Előadása első felében volt szó a tévéműsorokban használt trükkökről, a műsorvezetők felkészítéséről. Majd betekintést nyerhettünk a retusálás rejtelmeibe, de még mindig nem éreztem azt, hogy magával ragadott volna a téma. Még mindig nem éreztem, hogy ezen  a rendhagyó pénteki hatodik órán hallottak napokig ki fogják tölteni a gondolataimat.

De hogyan csaphat át egy médiában dolgozó előadása mindenféle informatikai dolgokról filozófiai, életviteli tanácsadáshoz hasonló bemutatóvá? Erre láttam élő példát az előadás második felében. Arra, hogy az informatikusok és mérnökök is emberek, nekik is van lelkük és nem csak a számítógépek világában képesek élni.

Nagyistók Tibor ezután mesélt a tükörgyakorlatról, aminek kipróbálását nekünk is ajánlotta.                             

A tükörgyakorlat nem más, minthogy harminc napon keresztül, minden nap beállsz a tükör elé és megfogsz egy tárgyat, mindegy mi az, a fontos az, hogy tudj beszélni arról a bizonyos tárgyról két percen keresztül.
Nézz szembe magaddal! Fogadd el azt, aki visszanéz rád a tükörből. Abban a két percben ne foglalkozz a pattanásaiddal, vagy hogy éppen felszedtél pár kilót. Fogadd el, hogy ez vagy te, és találj valamit, amiben jó vagy.
Ha abban az egy dologban jó vagy, az már elég a sikerhez. Ne foglalkozz azzal, ha te éppen nem tudsz olyan jól teljesíteni valamit, amit mások száz százalékosan teljesítenek. Van valami, amit te tudsz úgy megalkotni, mint senki más. 
Mikor aztán az órának vége lett, sokáig gondolkodtam ezeken a dolgokon.

Én miben vagyok jó? Mi az, aminek köszönhetően én is különleges vagyok?

Hiszen mindannyian különlegesek vagyunk. Csak meg kell találni azt az egy dolgot mindenkinek. Van, aki már fiatal korában rájön, hogy mi ez a dolog, vagy felfedezik. Van, aki az egész életét ennek keresésével tölti.
Jelenleg még én is a keresési fázisban vagyok, mint korosztályomból oly sokan.